Ezt a verset 2006 szeptemberében irtam. Nem tudom miért, és hogyan jött..de megirtam. Nem baj, ha nem tetszik neked. Nekem tetszik. Nem tudom miért..na mindegy. Ha gondolod olvasd el:
Élj a pillanatnak!
Egyszer élt egy fiatal lány, Ki magának párt sosem talált. Aztán egy srác a házukba költözött, Sokat múlatták együtt az időt. A lány személyisége sokat változott, Ezek után már szerette a világot. Verseket írt, sportolt és énekelt, Kis dolgokat is nagyra értékelt.
Úgy gondolta, szerelmes a fiúba, De akkor még nem tudta, hogy ez egy nagy hiba. Egyik nap, mikor találkoztak volna, Órák után a csaj sírva rohant haza. Kiderült, hogy a sác nem ment el este, De előre nem szólt, nem jelentette be. Másnap a csajszi a fiúnál kopogott, De akkor a lakás már üresen állt ott.
A srás ott hagyta a csajt és elszökött. De mivel nem volt kocsija, egyet elkötött. A csaj csak sírt, zokogott egész nap, Úgy gondolta, Ő a hibás, hogy a srác "elszaladt". Évekig nem dolgozta fel a traumát, Pedig tudta, hogy majd lesz neki más. Mindenkiben azt a srácot kereste, De a boldogságát rég elvesztette.
Egyszer végre a sarkára állt, Egy helyes, aranyos srácot talált. Imádta a srácot, beleszeretett, Pedig tudta, hogy egyszer vége lesz ennek. Nem nézte a jövőt, a pillanatnak élt, Boldog volt, boldog most, boldog lehet még. |